2023-ban is HATÁRTALANUL

Iskolánk hetedikes diákjai a már sok évre visszatekintő hagyományoknak megfelelően idén is részt vettek a Határtalanul kiránduláson, amelynek keretében egy igen tartalmas délvidéki túrában lehetett részük az osztályfőnökök és a kísérő pedagógusok társaságában.

A Szerbia és Horvátország területét érintő barangolás most először volt hatnapos, így bőven nyílt lehetőség a magyar vonatkozású történelmi és kulturális emlékhelyek felkutatására. A menetrend a szokásoknak megfelelően sűrű volt, bizonyos napokon a buszút sem bizonyult rövidnek, de szerencsére nagyobb fennakadások elkerültek bennünket, minden gyerek jól bírta az utazással járó kihívásokat, és a magatartásuk, viselkedésük is végig jó volt. Úgy tapasztaltuk, hogy az úton megvalósult az a közvetlen cél, hogy a tanulók megismerkedjenek a trianoni békeszerződés körülményeivel és következményeivel, illetve meglátogassanak olyan a magyar történelemhez kapcsolódó emlékhelyeket, helyszíneket, amelyek egykor fontos szerepet töltöttek be nemzetünk életében, és napjainkig meghatározó történelmi szereppel bírnak. Ezt alátámasztják a diákok által a Határtalanul programfüzetükbe írt napi beszámolók az eseményekről, amelyek sokszor igen színvonalasra sikerültek. A kirándulás másik fontos, szinte minden évben megvalósuló következménye, hogy a fiatalok között új ismeretségek, barátságok szövődtek, vagy épp korábbi ilyen kapcsolatok váltak erősebbé, amely mindig jót tesz az évfolyam tagjai közötti összetartásnak.

1. nap: Korai indulás után a déli órákban értünk Hajdújárásra, a Petőfi Sándor Általános Iskolához. Innen kölcsönös bemutatkozás, sportolás, tapasztalatcsere után Palicsra utaztunk. A Palicsi-tó partján tettünk rövid sétát, ahol megcsodáltuk a szecessziós fürdőépületeket, színpompás villákat. Ezt követően Szabadkára mentünk. A városnézés során megtekintettük a magyar szecessziós Városházát, a Szentháromság szobrot, a Kaszinó épületét, a Népszínházat, a Raichle-palotát, a Zsinagógát, megkoszorúztuk Mátyás király és Kosztolányi Dezső szobrát valamint a Zentai úti temetőben az 1944-45-ös délvidéki vérengzések emlékére kialakított emlékhelyet. Innen első szálláshelyünkre, a kishegyesi Kátai Tanyára mentünk.

2. nap: Reggel elindultunk Horvátország felé. Vukovárra érve a délszláv háború egyik ikonikus városát ismerhettük meg, ahol még mindig lehet helyenként látni a háború nyomait. Megtekintettük a víztoronyot, amely a délszláv háború horvát jelképévé vált. Alaposan bejártuk a központi emlékparkot, ahol háborús eszközök voltak kiállítva. Ezután a Dráván átkelve érkeztünk meg Eszékre, itt állt egykor az a török fahíd, amelyet Zrínyi égetett fel. A városban 1849 februárjában szabadságharcunk legnagyobb magyar veszteséggel járó ütközete zajlott, megemlékeztünk ezekről az eseményekről. A várat körbejárva megnéztük az Óvárost, a Főteret és a Szent Péter és Pál Nagytemplomot. Utolsó programunk a várdaróci tájház volt, ahol megismerhettük a horvátországi baranyai magyarság télbúcsúztató hagyományait. Végül Csúzára utaztunk, ott kaptunk éjszakára szállást.

3. nap: Hosszú út után értünk Zágrábba, Horvátország fővárosába. Megnéztük a Szent László által alapított Nagyboldogasszony, Szent István és Szent László-székesegyházat. Itt nyugszik Frangepán Ferenc és Zrínyi Péter is. Átsétáltunk a Felsővárosba (Gradac), megnézzük a Jellasics teret és a Szent Márk teret. Itt található a horvát Szábor, vagyis az országgyűlés. Újabb hosszú utazás következett, az esti órákban értünk utolsó szállásunkra, az Adria partján fekvő Kraljevicába.
4. nap: A délelőtti órákban másfél órás hajókázáson vettünk rész a Krk-sziget körül és a Kvarner-öbölben. Utána a Fiuméhez tartozó Tersattoba látogattunk. A Tersattoi Mária búcsújáró templom kápolnája magyar hadihajók emlékét őrzi. Felsétáltunk Tersatto várába, amelyet a Frangepánok építettek a 13. században. Megismerkedtünk Fiume történelmi belvárosával, a korzón található Óratoronnyal, a kikötővel. A magyar időben épült a piac, a színház, és egyéb fontos épületek: a Kormányzói Palota, a Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság épülete, az Adria-palota és az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. székháza. Felkerestük a magyar feliratú kikötői bójákat és a Baross Gábor és Jókai Mór emléktáblájánál koszorúzással emlékeztünk. A szállásra visszatérve megmártózhattunk az Adriában.

5. nap: Ezen a napon a monarchia úri világa elevenedett meg a horvát tengerparton, Abbázia (Opatija) volt a magyar üdülőhely a Kvarner-öbölben. Alapos sétát tettünk a gyönyörű sétányon. A legpatinásabb monarchia korabeli épületek helyezkednek el a sétány mentén, az egykori magyar uralkodó osztály hangulatos villáival. Abbázia után Lovranba látogattunk, megnéztük bájos óvárosát, itt megkerestük azt a villát, ahol Feszty Árpád elhunyt. Természetesen ezen a napon sem maradt el egy kis fürdőzés a kellemes hőmérsékletű, kristálytiszta tengerben.
6. nap: Utolsó napunk első állomása Varasd volt, korábban 10 évig Horvátország fővárosa. Felkerestük az Erdődyek várkastélyát és a csodaszép barokk belvárosát. Ezután Csáktornyán tettünk sétát a Zrínyiek egykori várában, itt állították fel azt az obeliszket amely a vadász balesetben elhunyt Zrínyi Miklósnak állít emléket. A bejáratánál található „Zrínyi Péter búcsúja” emlékműnél felidéztük a Wesselényi-féle összeesküvés történetét, amely Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc kivégzéséhez is vezetett. A Zrínyi Miklós emlékműnél koszorúztunk. A kora esti órákban fáradtan, de rengeteg élménnyel térhettünk haza.

Nagy várakozással készültünk az útra mind diákok, mind pedagógusok. Kíváncsiak voltunk arra, hogyan fogja segíteni a pályázat a külhoni magyarság megismerését, illetve arra, hogy a diákok milyen tapasztalatokkal gyarapodhattak velük kapcsolatban. Szerencsére ezen a területen is kedvező visszajelzéseket kaptunk. Úgy érezték diákjaink, hogy külhoni idegenvezetőnk, a szállásadók, a programok vezetői és akikkel találkoztunk, mind rendkívül barátságosak és nyitottak voltak velünk. A gyerekek szinte otthon érezhették magukat és örültek annak, hogy a vendéglátóink szívesen beszéltek nekünk a helyi szokásaikról, hagyományaikról, mindennapjaikról. A személyes találkozásoknak és élményeknek köszönhetően kibővülhetett bennük a külhoni magyarokról alkotott kép. Új tapasztalatokkal gyarapodhattak, melyek hatására nagyobb rálátásuk lett a külhoni magyarság sajátos helyzetére. Hazatérve diákjainkkal közösen így fogalmaztuk meg, miért volt fontos számukra a kirándulás: Minden magyarnak tisztában kell lennie a múltjával. Ehhez a múlthoz hozzátartozik Trianon is minden fájdalmával és tragédiájával együtt. Ennek megértéséért minden magyarnak meg kell tapasztalnia azt, hogy milyen, amikor a magyar határtól messze magyarul beszélnek az emberek. Meg kell ismernünk az elcsatolt területeteket, sokat kell látogatnunk, kapcsolatban kell lennünk külhoni magyarokkal és ekkor megvalósul, megerősödik az összetartozás. Összegezvén az út tapasztalatait, diákjaink és a velük utazó tanárok is rendkívül elégedettek voltak, örültek a programoknak, és komoly, maradandó élményekkel gazdagította őket ez a hat nap. A történelmi tudásuk bővült, jobban megismerhették Délvidéket. Maradandónak találták a kirándulást továbbá azért is, mert nem csupán megismerhették a történelmi Magyarország, illetve a magyarság kultúráját, helyzetét, hanem a közösségük példaértékű jelenét is első kézből tapasztalhatták meg.